A történetek
Allah, a Könyörületes és Megkönyörülő Nevében.
{1} Ta Szin Mim. {2} Ezek a nyilvánvaló írás jelei. {3} Híradást hirdetünk néked az igazságnak megfelelően Mózesről és Fáraóról azok számára, akik hisznek. {4} Kevély volt Fáraó a földön és különböző részekre osztotta a népét. Egy csoportjukat gyengeségük miatt elnyomott: megölte a fiaikat, s csupán a nőket hagyta életben. Azok közé tartozott, akik romlást okoznak. {5} Mi pedig kegyet akartunk gyakorolni azok iránt, akik gyengeségük miatt elnyomást szenvednek a földön, s példaképekké és örökösökké akartuk őket tenni, {6} és hatalmat akartunk adni nekik a földön, s Fáraónak és Hámánnak és csapataiknak pedig meg akartuk mutatni azt, amitől az ő részükről tartottak. {7} És azt sugalltuk Mózes anyjának, hogy: "Szoptasd őt! Ha pedig félsz miatta, akkor vesd őt a tengerbe, s ne félj és ne legyél szomorú! Vissza fogjuk adni őt neked és küldötté tesszük őt a küldöttek között." {8} És fölszedte őt Fáraó családja, hogy ellenségük és bánatuk legyen. Bizony, Fáraó, Hámán és csapataik bűnösek voltak! {9} Fáraó felesége azt mondta: "Az én és a te szemed gyönyörűsége lesz! Ne öljétek meg! Még hasznunkra válhat, vagy gyermekünkké fogadhatjuk őt!" És ők nem vették észre! {10} Reggelre kelve Mózes anyja szinte eszét vesztette a hírtől. Már-már elárulta volna Mózes titkát, ha nem erősítettük volna meg a szívét, hogy hívő lehessen a hívők között. {11} És azt mondta Mózes nővérének: "Kövesd őt!" És oldalról nézte őt, anélkül, hogy észrevennék. {12} Mi pedig megtiltottuk az idegen dajkák mellét addig az ő számára. És ő azt mondta: "Mutassak-e nektek egy családot, amely gondozza őt nektek, és amely őszinte érzülettel lesz iránta?" {13} Visszavittük hát őt az anyjához, hogy örvendezzen és ne szomorkodjék, és hogy megtudja: Allah ígérete igaz. A nagyrészük azonban nem tudja. {14} És amikor férfikorba serdült és meglett ember lett, bölcsességet és tudást adtunk neki. Így jutalmazzuk meg a jóravalókat. {15} És belépett a városba, amikor annak lakói ügyet sem vetettek rá és két férfira bukkant ott, akik egymással viaskodtak. Az egyik az ő pártjához, a másik az ellenségeihez tartozott. Az, aki az ő pártjához tartozott, segítségül hívta őt az ellen, aki az ellenségeihez tartozott. Mózes pedig egy ökölcsapást mért rá és végzett vele. "Ez a sátán műve!" - mondta. "Bizony, nyilvánvaló ellenség ő, aki tévelygésbe visz." {16} "Uram!" - mondta. "Önmagam ellen kegyetlenkedtem. Bocsáss meg nekem!" És Ő megbocsátott neki. Ő a Megbocsátó és a Könyörületes. {17} "Uram!" - mondta. "Azért, mert kegyet gyakoroltál irántam, soha nem leszek segítője a bűnösöknek!" {18} És a reggel ott találta őt a városban, amint félve kémlelt maga körül. És akkor az, aki tegnap segítséget kért tőle, íme, hangos szóval kérte újra a segítségét. Mózes azt mondta neki: "Te nyilvánvalóan rossz útra tévedtél!" {19} Amikor azonban kezet akart emelni arra, aki mindkettőjük ellensége volt, azt mondta ez: "Mózes! Vajon engem is meg akarsz ölni, ahogy megöltél valakit tegnap? Te csak hatalmaskodni akarsz és nem akarsz azokhoz tartozni, akik üdvösen cselekszenek?" {20} És futva jött egy férfi a város legtávolabbi részéből és azt mondta: "Mózes! Az előkelők azt mérlegelik veled kapcsolatban, hogy megölnek téged. Távozz hát! Jót tanácsolok neked!" {21} Eltávozott hát onnan, félve kémlelve maga körül. "Uram!" - mondta -, "ments meg engem a vétkes néptől!" {22} Amint Madyan felé vette útját, azt mondta: "Az Uram talán az egyenes útra vezérel engem!" {23} Amikor Madyan vizéhez érkezett le, egy csapat embert talált ott, akik itattak. És mellettük két nőt talált, akik visszatartották jószágukat a víztől. Azt mondta: "Mi van veletek?" "Nem itathatunk addig", - mondták, "amíg a pásztorok vissza nem viszik az állataikat! Az atyánk hajlott korú öregember." {24} Mózes megitatott kettőjüknek. Aztán félrevonult az árnyékba és azt mondta: "Uram! Bizony szükségem lenne valami jóra, amit leküldenél nekem!" {25} És odajött hozzá szégyenkezve a két nő közül az egyik és azt mondta: "Az atyám hív téged, hogy odaadhassa neked a fizetséget azért, hogy megitattál nekünk." Miután odament hozzá és elmesélte neki a történetet, az azt mondta neki: "Ne félj! Megmenekültél a kegyetlen néptől." {26} A két nő közül az egyik azt mondta: "Apácskám! Szegődtesd őt! Nem szegődtethetsz jobbat, mint azt, aki erős és megbízható!" {27} "Hozzád adnám az egyik leányomat feleségül" - mondta az -, "azzal a feltétellel, hogy hozzám szegődsz nyolc esztendőre. Ha letöltöd a tíz esztendőt az rajtad áll. Nem akarok nehézséget támasztani neked. Úgy találod majd, ha Allah úgy akarja, hogy jóravaló vagyok a jóravalók között." {28} "Ez legyen az egyezség köztem és közted! mondta Mózes. "Bármelyiket is teljesítem a két határidő közül, nem érhet engem méltánytalanság. Allah a jótállója annak, amit mondunk!" {29} Miután Mózes teljesítette a határidőt és háza népével útnak eredt, tüzet vett észre a hegy felől. Azt mondta a háza népének: "Várjatok! Tüzet vettem észre. Talán hozok nektek valami hírt róla, vagy egy égő üszköt. Talán fölmelegedhettek." {30} Amikor odament hozzá, kiáltás csendült föl a völgy jobb oldala felől az áldott területen a fáról: "Mózes! Én vagyok Allah, a teremtmények Ura!" {31} És hangzott tovább: "Dobd el a botodat!" Amikor látta, hogy az mozogni kezd, mintha dzsinn lenne, menekülésre akarta fogni a dolgot anélkül, hogy visszafordulna. "Mózes! Gyere ide és ne félj! Biztonságban vagy a biztonságban lévők között! {32} Dugd bele a kezedet a ruhakivágásodba, fehéren jön elő, minden baj nélkül. És vond magadhoz a kezed a félelemtől mentesen! A te Uradtól való két bizonyság ez Fáraónak és előkelőinek. Bűnös nép az!" {33} "Uram!" - mondta ő. "Megöltem közöttük valakit. Félek hát, hogy megölnek. {34} És Áron, az én fivérem ékesebben szól, mint én. Küldd el hát velem segítségül, hadd tanúsítsa az igazamat! Bizony, félek, hogy hazugsággal vádolnak engem." {35} Azt mondta: "meg fogunk erősíteni téged a testvéred által. Védelmet állítunk kettőtök számára. Nem férhetnek kettőtökhöz a Mi jeleinkkel, hiszen ti ketten lesztek a győztesek és azok, akik követnek benneteket." {36} Miután Mózes elment hozzájuk a mi nyilvánvaló jeleinkkel, azt mondták: "Ez csak varázslat, amit ő talált ki. Nem hallottuk, hogy hajdanvolt őseinknél előfordult volna efféle." {37} Mózes azt mondta: "Az én Uram a legjobb ismerője annak, hogy ki hoz útmutatást tőle és kié lesz a végső lakhely. Bizony, a kegyetlenek nem boldogulnak!" {38} Fáraó azt mondta: "Ti előkelők! Nem ismerek nektek más istent rajtam kívül. Égess nekem agyagot, Hámán, és emelj nekem palotát! Talán fölmehetek Mózes istenéhez. Bizony, úgy vélem, hogy hazug ő a hazugok között!" {39} És ő és a csapatai jogtalanul fölfuvalkodtak a földön és úgy vélték, hogy nem lesz visszatérésük hozzánk. {40} És megragadtuk őt és a csapatait és a tengerbe vetettük őket. Nézd csak meg, milyen végre jutnak a kegyetlenek! {41} És példaképpé tettük őket, akik a Pokol tüzébe hívnak. És a Feltámadás Napján nem segít rajtuk senki. {42} Átokkal követtük őket az evilágon. A Feltámadás Napján pedig utálatosak lesznek az utálatosok között. {43} És miután elpusztítottuk a korábbi nemzetségeket adtuk hajdan Mózesnek az Írást nyilvánvaló bizonyítékok gyanánt az embereknek és útmutatásnak és irgalomnak, hogy talán hallgatnak az intő szóra. {44} És te nem voltál a nyugati oldalon, amikor föltártuk Mózesnek a döntést. És te nem voltál szemtanú a szemtanúk között. {45} És nemzedékeket sorjáztattunk elő, és hosszúra nyúlt az életük. És te nem lakoztál a madyaniták között, hogy hirdesd nékik a mi jeleinket. Mi azonban küldötteket menesztettünk. {46} És te nem voltál a Sínai hegy oldalában, amikor Mózest szólítottuk. Ám Uradtól való irgalom gyanánt tudomásod van róla, hogy egy olyan népet intsél, amelyhez teelőtted még nem jött küldött. Talán hallgatnak az intő szóra. {47} És ha nem így lenne, akkor, ha csapás sújtaná őket azért, amit a kezük korábban elkövetett, bizonyosan azt mondanák: "Urunk! Miért nem küldtél hozzánk küldöttet, hogy követhettük volna a te jeleidet, és hívők lennénk a hívők között?" {48} De miután eljött hozzájuk az igazság tőlünk, azt mondták: "Miért nem adatott néki is az, ami Mózesnek adatott?" Ám nem tanúsítottak-e tagadást azzal szemben, ami Mózesnek adatott korábban? Azt mondták: "Két varázslat, amelyek egymást segítik!" És azt mondták: "Mi mindebben nem hiszünk." {49} Mondd: "Hozzatok hát egy Írást Allahtól, amely e kettőnél inkább vezérel az igaz útra, hogy azt kövessem, ha az igazat mondjátok!" {50} Ha nem válaszolnak neked, akkor tudd meg, hogy csupán a kényüket követik. És ki tévelyeg inkább, mint az, aki Allahtól jövő útmutatás nélkül a saját kényét követi?! Bizony, Allah nem vezérli igaz útra a kegyetlen népet! {51} Eljuttattuk pedig hozzájuk Allah szavát, hogy talán hallgatnak az intő szóra. {52} Akiknek még őelőtte adtuk oda az írást, azok hisznek benne. {53} És ha hirdettetik nékik, azt mondják: "Hiszünk benne. Ez az Igazság, a mi Urunktól. Mi már előtte muszlimok voltunk." {54} Ők majd kétszeresen kapják meg a fizetségüket azért, hogy állhatatosak voltak és a rosszat jóval hárították el, és hozzájárulást adtak abból, amivel elláttuk őket. {55} És ha üres fecsegést hallanak, elfordulnak attól és azt mondják: "A mi cselekedeteink ránk tartoznak, a ti cselekedeteitek rátok. Békesség veletek! Nem kívánkozunk az ostobák közé!" {56} Te nem vezérelheted az igaz útra azt, akit szeretnél. Allah az, aki az igaz útra vezérli azt, akit akar. Ő a legjobb ismerője azoknak, akik az igaz útra vezéreltetnek. {57} És azt mondják: "Ha veled együtt követnénk az útmutatást, erőszakkal elűzetnénk a földünkről!" Vajon nem adtunk-e nekik hatalmat egy tilalmas körzet fölött, amely biztonságos, és ahová mindenféle gyümölcsnek van behozatala gondoskodásunk gyanánt? A legtöbben azonban ezt nem tudják. {58} És hány várost pusztítottunk el, amelynek lakói hivalkodtak az életmódjukkal. Íme, ezek az ő lakhelyeik, amelyek miután ők már nincsenek csaknem teljesen lakatlanok. És mi voltunk az örökösök. {59} És a te Urad nem pusztított el soha városokat anélkül, hogy ne küldött volna a székhelyükre küldöttet, aki hirdeti nekik a jeleinket. És csakis, akkor pusztítottuk el a városokat, ha lakói kegyetlenkedtek. {60} Bármi is adatott néktek, az csupán az evilági élet élvezete és sallangja. Ami Allahnál van, az jobb és maradandóbb! Vajon nem éltek az eszetekkel? {61} Az, akinek szép ígéretet tettünk, amit ő föl fog lelni, vajon hasonlatos ahhoz, akinek az evilági élet rövid élvezetét adtuk, aztán azonban az Ítélet napján azok közé tartoznak, akik előállítatnak. {62} És azon a napon, amikor az úr szólítja őket és azt mondja: "Hol vannak azok, akiket ti az én társaimnak véltetek?" - {63} akkor azt mondják azok, akiken beigazolódott az ellenük kimondott szó: "Urunk! Íme, ezek azok, akiket tévútra vittünk. Úgy vittük őket tévútra, ahogy mi magunk tévelyegtünk. Mi elhárítjuk magunktól teelőtted a felelősséget miattuk. Nem bennünket szolgáltak ők!" {64} És mondatni fog a tagadóknak: "Fohászkodjatok a társaitokhoz!" És fohászkodnak hozzájuk, ám ők nem válaszolnak nekik. És meglátják a büntetést. Bárcsak az igaz útra vezéreltettek volna! {65} És azon a napon, amikor az Úr szólítja őket és azt mondja: "Mit feleltetek a küldötteknek?" - {66} azon a napon elhomályosulnak számukra a történetek és ők nem kérdezgethetik egymást. {67} Aki azonban megbánást tanúsít, hisz és jóravalóan cselekszik, az talán azok közé fog tartozni, akik boldogulnak. {68} A te Urad azt teremti, amit csak akar és Övé választás. Nekik semmi vűlaszthatási lehetőségük nem volt. Magasztaltassék Allah! Mennyire fölötte áll annak, amit társítanak mellé! {69} A te Urad tudja, hogy mit rejt az ő keblük, és mit nyilvánítanak ki. {70} Ő Allah. Nincs más isten rajta kívül. Övé a Hála az evilágon és a túlvilágon. Őt illeti meg a döntés. És hozzá lesz majd visszatérésetek. {71} Mondd: "Mit gondoltok, ha Allah örökkévalóvá tenné nektek az éjszakát a Feltámadás Napjáig, vajon Allahon kívül miféle isten hozna nektek világosságot? Nem akartok hallani?" {72} Mondd: "Mit gondoltok, ha Allah örökkévalóvá tenné nektek a nappalt a Feltámadás Napjáig, vajon Allahon kívül miféle isten hozna nektek éjszakát, hogy pihenjetek akkor? Nem akartok látni?" {73} És könyörületességében rendelte nektek az éjszakát és a nappalt, hogy pihenjetek akkor és a kegye után törekedjetek, és hogy talán hálásak lesztek. {74} És azon a napon, amikor az Úr szólítja őket és azt mondja: "Hol vannak azok, akiket az én társaimnak véltetek?", {75} és minden népben szemtanút állítunk elő és azt mondjuk: "Adjátok elő a bizonyságotokat!" - akkor megtudjuk, hogy az igazság Allah oldalán áll, és a semmibe tűnik el tőlük az, amit koholtak. {76} Kóré (Karún) Mózes népéhez tartozott. Elveszítette a mértéket velük szemben. És annyi kincset adtunk neki, hogy a hozzávaló kulcsokat egy erős férfiakból álló csapat is csak üggyel-bajjal tudta volna cipelni. Emlékezz arra, amikor a népe ezt mondta neki: "Ne örvendezz! Allah nem szereti az örvendezőket! {77} És abban, amit Allah adott neked, törekedj a túlvilági lakhelyre, de ne feledkezz meg az osztályrészedről az evilágon sem! És cselekedj jót, amiképpen Allah is jót cselekedett veled! És ne törekedj romlásra a földön! Allah nem szereti azokat, akik romlást okoznak." {78} Kóré azt mondta: "Ez csupán a birtokomban lévő tudás alapján adatott nékem!" Vajon nem tudta, hogy Allah már őelőtte elpusztított olyan nemzedékeket, amelyek erősebbek voltak, mint ő, és több gazdagságot halmoztak föl? A bűnösök nem kérdeztetnek a túlvilágon vétkeik felől. {79} És kivonult a népéhez teljes pompájában. Akik az evilági élet után vágyakoznak, azt mondták: "Ó, bárcsak nekünk is meglenne az, ami Kórénak adatott! Bizony, nagy szerencse az övé." {80} Akiknek azonban tudás adatott, azok azt mondták: "Jaj nektek! Allah jutalma jobb azoknak, akik hisznek, és jóravalóan cselekszenek. Ám csupán az állhatatosaknak jut az osztályrészükül." {81} És elsüllyesztettük alatta és háza alatt a földet. És nem volt csapata, amely segíthette volna őt Allahon kívül, és nem akadt számára segítség. {82} És akik tegnap még a helyét áhítozták, azok reggelre kelve azt mondták: "Ó jaj! Allah bőkezűen gondoskodik, akiről akar, és szűkmarkúan mér máskor. Ha Allah nem tanúsított volna kegyet irántunk, akkor bizony alattunk is elsüllyesztette volna a földet. Ó jaj! Nem boldogulnak a tagadók!" {83} És azoknak rendeljük a túlvilági lakhelyet, akik nem vágyakoznak arra, hogy felfuvalkodhassanak és romlást okozzanak a földön. A dicséretes vég az óvakodóké. {84} Aki jócselekedettel jön majd elő, annak még jobb lesz a jutalma. Aki pedig valami rossztettel jón, - akik rossztetteket cselekedtek, azokat az a fizetség illeti meg, amit cselekedtek. {85} Aki elrendelte neked a Korán hirdetését, az bizonyosan visszahoz téged a visszatérés helyére! Mondd: "Az én Uram a legjobb tudója annak, hogy ki hozza az útmutatást, és ki van nyilvánvaló tévelygésben!" {86} És te nem remélted, hogy az Írás le fog küldetni hozzád, ha csak nem Urad irgalma gyanánt. Ne légy hát segítője a tagadóknak! {87} És ne fordítsanak ők el téged Allah jeleitől azután, hogy azok leküldettek hozzád! És hívj az Uradhoz, és ne tartozz azokhoz, akik más isteneket társítanak mellé! {88} s ne fohászkodj Allah mellett más istenhez! Nincs más isten rajta kívül! Minden dolog pusztulásra van ítélve, kivéve az Ő arcát. Őt illeti meg a döntés. És hozzá lesz majd visszatérésetek.